A történet első része itt olvasható.
Május 28-án, vasárnap felmentünk Csongorral a garázsba, pakolászni. Kiteregettük a könyveket, a kis piros "kanapét", átrendeztük a dolgokat, szanáltunk. A kanapé egyik részét is kihoztuk, már vékony rétegben fehér penész nőtt rajta, leginkább a nem kárpitozott részein látszódott. Csongor lefújta Szavo-val, ahol csak tudta.
Május 28-án, vasárnap felmentünk Csongorral a garázsba, pakolászni. Kiteregettük a könyveket, a kis piros "kanapét", átrendeztük a dolgokat, szanáltunk. A kanapé egyik részét is kihoztuk, már vékony rétegben fehér penész nőtt rajta, leginkább a nem kárpitozott részein látszódott. Csongor lefújta Szavo-val, ahol csak tudta.
István mondta, hogy kérdezzük meg Ádámékat, hátha kell nekik a kanapé. Ádámék Vácon laknak. Hazafelé írtunk nekik, küldtünk képeket is. Azt mondták, hogy épp le akarták cserélni az ő kanapéjukat és tetszett nekik. Mondtuk, hogy elázott és mi nem tudjuk hová tenni, és hogy már penészedik. Azt mondták, nem gond, majd kitakarítják.
Istennek hála, meg tudták menteni, Istvánék autóval, utánfutóval elvitték Vácra, ott kiszárították az udvaron. Isten kegyelme, hogy pont kánikula volt és egy nap alatt megszáradt úgy, hogy reggel még ecetes vízzel átmosták. Az egész szobájukat át kellett rendezni ahhoz, hogy beférjen rendesen a kanapé. Küldtek róla fényképet (lásd: lentebb), amin úgy meghatódtam, hogy majdnem sírtam. Az összes holmijaink közül a kanapéról volt a legnehezebb lemondanom, de Istennek hála (tényleg nagyon hálás vagyok érte), nem kellett, mert a barátaink be tudták fogadni és így nem kellett kidobni. Az igaz, hogy már nem a miénk, de tudjuk, hogy jó helyen van.
Editke kanapéja az új helyén. :)
A garázsban maradtak holmik, amik strapabíróbbak voltak.
István mondta, hogy lehet, hogy használnák mégis a garázst, mert nemsokára fizetős lesz a parkolás a környéken. Szóval a maradék holmikat is haza kellett hozni. Apát már nem mertem megkérni, mert amúgy is sokáig dolgozik, és tudom, hogy nem szeret költöztetni (meg már úgyis megjárta egyszer ezt az utat).
Annyira örülök, és hálás vagyok Istennek, hogy Zénó lett annak idején a témavezetőm. Nagyon segítőkész és van egy kisteherautója. :) Már pár éve nem dolgoztunk együtt, de a jó viszony megmaradt. Szívesen segített, azt mondta, hogy akár utánfutót is tud hozni, ha az autója nem lenne elég. Befértünk az autóba.
Otthon jó alaposan kimostuk a ruhákat. A legtöbb túlélte, de volt, ami nem. A téli kabátom kapucnijának a szőrméje kifehéredett, de egész jól bírta a strapát. :)
Mama két szobájába befértünk nagyjából a dobozokkal, holmikkal. Szinte az egész nyár kellett hozzá, hogy rendbe szedjük magunkat.
Hála Istennek, a hűtőnk működik, a mosógépet nem próbáltuk, de valószínűleg az sem ment tönkre. Még az is örömteli, hogy Sopronban ebbe a lakásba kerültünk, mert ide befért a hűtőnk. :) A másik lakásban, amit megnéztünk, egy konyhaszekrény miatt nem fért volna be, csak egy alacsonyabb hűtő. A kanapéra visszatérve: az nem fért volna el ebben a lakásban.
Azért ezt így leírni és újra átélni az eseményeket kicsit fárasztó, egyben jó emlékezni rá, hogy a nehézségekben Isten nem feledkezett el rólunk. Visszagondolva csodálkozok, honnan volt erőnk ehhez, minden bizonnyal Istentől kaptuk. Minden úgy történt, ahogyan kellett, ahogy a legjobb volt. Ezt soha nem szabad elfelejtenünk, ezért is írom le.
István mondta, hogy lehet, hogy használnák mégis a garázst, mert nemsokára fizetős lesz a parkolás a környéken. Szóval a maradék holmikat is haza kellett hozni. Apát már nem mertem megkérni, mert amúgy is sokáig dolgozik, és tudom, hogy nem szeret költöztetni (meg már úgyis megjárta egyszer ezt az utat).
Annyira örülök, és hálás vagyok Istennek, hogy Zénó lett annak idején a témavezetőm. Nagyon segítőkész és van egy kisteherautója. :) Már pár éve nem dolgoztunk együtt, de a jó viszony megmaradt. Szívesen segített, azt mondta, hogy akár utánfutót is tud hozni, ha az autója nem lenne elég. Befértünk az autóba.
Otthon jó alaposan kimostuk a ruhákat. A legtöbb túlélte, de volt, ami nem. A téli kabátom kapucnijának a szőrméje kifehéredett, de egész jól bírta a strapát. :)
Mama két szobájába befértünk nagyjából a dobozokkal, holmikkal. Szinte az egész nyár kellett hozzá, hogy rendbe szedjük magunkat.
Hála Istennek, a hűtőnk működik, a mosógépet nem próbáltuk, de valószínűleg az sem ment tönkre. Még az is örömteli, hogy Sopronban ebbe a lakásba kerültünk, mert ide befért a hűtőnk. :) A másik lakásban, amit megnéztünk, egy konyhaszekrény miatt nem fért volna be, csak egy alacsonyabb hűtő. A kanapéra visszatérve: az nem fért volna el ebben a lakásban.
Azért ezt így leírni és újra átélni az eseményeket kicsit fárasztó, egyben jó emlékezni rá, hogy a nehézségekben Isten nem feledkezett el rólunk. Visszagondolva csodálkozok, honnan volt erőnk ehhez, minden bizonnyal Istentől kaptuk. Minden úgy történt, ahogyan kellett, ahogy a legjobb volt. Ezt soha nem szabad elfelejtenünk, ezért is írom le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése